Fohász karácsony felé...

Uram mi volt a célod, mikor az utamba küldted őt? Mikor érzést ültettél szívembe, mely vérvörös virágba nőtt Miféle nehéz próbatétel ez, mondd meg végre Uram? Hogy itt állok zavartan, sehol sem találom önmagam Vezess uram új útra, jöjjenek derűsebb hajnalok Ha már te sem vagy mellettem, mondd meg, kiben is bízhatok Suhan felém az áldott, karácsony, adj nyugtot énnekem Csituljon szívem, szűnjön a hullám viharvert lelkemen Forró imával kérlek, szent kezed vezessen engemet Adj nekem új szívet, mely eztán szebben szeret Templomodnak szelíd szegletében pihenhessek végre Hálát adó szemmel nézzek majd fel a csillagos égre Jászladnál tudjak majd bűnömből véled újra születni Tudjalak téged és őt is szívbôl, és tisztán szeretni Utánad Istenem, néki szól majd ajkamon az ének Az oltáron is érted, és érte ragyognak a fények.

szerző: gbrva     Csendes vallomás   Számra csak nehezen jutnak el a szavak, Szívemben az érzések vadul száguldanak. Hiszem, a szerelmed nem vesztettem én el, Szeretlek téged tiszta, igaz szerelemmel. Mert téged szeretlek, ki mást is szeretnék, mint csecsszopó gyermek az anyja mellét. Szeretlek, imádlak kimondva, kimondatlan Vágyakozva várom a megkaphatatlant. Szeretve remélni, reménykedve élni, Tőled a szerelmet bátortalan kérni. Kérni, követelni, adni, ha kell dicsérni! Reszketve csókra várni, könnyezve jövőt félni. És véremben tovább áramlik az ősi érzés némán, Kire vágyunk csendben? Én rád, és te én rám. Szerelmed áhítom, Istenem néz le rám! Mindig is rád vágytam egyetlen Tímeám!   szerző: Tessényi László Gábor

 

 

Örökké

 

Szeretlek hisz te vagy az élet, hiányzol s nélküled félek! Mióta velem vagy boldog a lényem, nélküled elvesznék egy nagy réten! Te vagy kivel kelek s fekszem, érted dobban a szívem! Szeretem ölelésed, csókod, közelséged hisz a vágy valóra vált! Nem álom és nem is mese te vagy a szerelmem megtestesítője! Te vagy kiért élek s bosszankodom, nehogy elbízzam magam nagyon! Szerelmünk oly sok mindent megért már s még mennyi szépet talál!

 

szerző: Nyitrai Emese

 

egy vers tőlem neked

 

Én mindig gondolok rád, ha felkel a nap és este, ha nézem a csillagokat. Nagyon rossz az, hogy Te nem vagy itt velem, Soha nem múlik el irántad a Szerelemem! Én még várok Rád. Nagyon hiányzik az amikor át ölelsz, olyan sok az a többszáz kilóméter! Most már inkább lehunyom szemem és elképzelem, fogod a két kezem, Szeretlek éjjel! Szeretlek nappal! Szeretlek örökké boldog szerelemmel!

 

Ismeretlen Szerző

 

Menj csak... Menj, menj csak tovább...

 

Én egy kicsit még álmodom, Aztán játszom újra szerepem A régi, megszokott színpadon. Igazad volt, mert igazi nő vagy: Gyönyörű, erős és bátor. Azt hittem, már közel vagy hozzám, De most már tudom: nagyon távol. Látom még arcod, ahogy rám nézel, De ez a mosoly már fáj nekem, Majd érzem, hogy hangom megremeg, És te elindulsz hirtelen. Menj, menj hát tovább... Hogy jobb lesz-e így - én nem tudom. S mi belőled marad oly kevés, De az lesz az én holnapom.

 

 

szerző:Szilágyi István

 

 

 

Egyszer az életben?

 

Egy élet ? egy szerelem. Mi kell ahhoz, hogy igaz legyen? Vajon örökké éghet az a tűz, Mely belőled majd úgyis bolondot űz? Egy élet ? egy szerelem. Adja hát Isten, hogy így legyen! De lángolhat-e a mindig az a vágy, Vagy egyszer kihűl, s kivet a hitvesi ágy? Egy ember ? egy test. Egy szív ? egy lélek. Egy végtelen szerelem lehet az élet? Vagy csupán hullámzó és szeszélyes érzelem? Mond meg hát, ha tudod, nagy Isten! De ő, mint mindig, most sem felel. Csak Ámorra mutat, ki céloz és tüzel. S az ember már oly esendő és gyenge, Hogy sorsát tudja jól: vége, vége...

 

szerző:Szilágyi István

 

Ígérd meg Ígérd meg nekem,hogy mindig velem leszel.

 

Ha gyötör a bánat, te akkor is ott leszel. Úgy rohan az idő, futnak az évek. De súgd a fülembe, hogy ezt már velem éled. Oszd meg velem múltad, bár nem voltam része. De ne engedd a jövőt a múlt feleméssze. Kezdjünk új életet, hisz még van sok éved. Én boldoggá teszlek, és ez nem ígéret... Csak érezzem, hogy szeretsz ez fontos nekem. És akkor te leszel, az egész életem. S, ha életem alkonyán lehunyom szemem. Ígérd, hogy akkor is ott leszel velem.

 

szerző: Éva Berkesy

 

Koldus szegényen Nem vágytam soha pénzre, gazdagságra.

 

Csak igaz szerelemre, egy őszinte társra. Őszinte szeretet nem múlhat a pénzen. Szeressenek így-így koldus szegényen. Aki pénzért szeret vagy csak számításból. El fog az hagyni, ha több pénzt lát máshol. De ha szegényen is szeretni tud engem. Tudom enyém szíve, és ő maga egészen. És ha homlokomat ellepik a gondok. Tudom, hogy őreá mindig számíthatok. Minden pillanatban ott áll majd mellettem. Nem halálom várja és lesi a pénzem. És ha elmúlik majd a lángoló szerelem. Akkor is vigyáz rám és aggódik értem. Én is fognám kezed, míg élek Tenéked. Mert én is így szeretlek koldus szegénynek!

 

szerző:Éva Berkesy

 

 

 

Ígérd meg

 

 

Ígérd meg nekem,hogy mindig velem leszel. Ha gyötör a bánat, te akkor is ott leszel. Úgy rohan az idő, futnak az évek. De súgd a fülembe, hogy ezt már velem éled. Oszd meg velem múltad, bár nem voltam része. De ne engedd a jövőt a múlt feleméssze. Kezdjünk új életet, hisz még van sok éved. Én boldoggá teszlek, és ez nem ígéret... Csak érezzem, hogy szeretsz ez fontos nekem. És akkor te leszel, az egész életem. S, ha életem alkonyán lehunyom szemem. Ígérd, hogy akkor is ott leszel velem.

 

szerző:Éva Berkesy